Első képem az SSO távcsövével

Pár hónapja az Itelescope hivatalosan is megnyitotta a Föld déli féltekén bérbe vehető távcsöveinek otthonául szolgáló Siding Spring Observatory-t. A hely maga Ausztráliában, annak is a délkeleti részén fekszik, kitűnő égboltot nyújtva a fotózásra vágyóknak.
A bérelhető teleszkópok között találhatunk 90mm-es nagylátószögű apokromáttól kezdve, félméteres óriásig mindent. Az összes távcső fel van szerelve a szokásos szűrőkkel és a csúcsminőségű CCD kamerákkal, ám az árak továbbra is megszokottan barátságosak.

Élve a lehetőséggel, én is úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam a déli égbolton is. Sajnos ezen a téren az égboltismeretem erősen hiányos, így elsőnek a cég által ajánlott objektumokkal tettem próbát.
Választásom az NGC 3201 gömbhalmazra esett, amely a Vitorla csillagkép egyik könnyen megfigyelhető mély ég objektuma. Már első ránézésre látszik, hogy mi a különlegessége ennek a halmaznak: viszonylag ritka a csillagok koncentrációja, nem úgy, mint a megszokott gömbhalmazoknál. Tőlünk 16 ezer fényévre található, korát 10,24 milliárd évesre becsülik.

A képet az T9 kódnevű teleszkóppal készítettem, ennek adatai: 29,4 X 44,1 FOV, 10,7 Mpixel CCD, 317mm.
A kép egyetlen fekete-fehér 180 másodperces expozícióval készült.

M45 távcsővégen

Soron következő célpontom egy régi kedvencem, a Messier 45 (Plejádok, Fiastyúk), amely talán a történelem egyik legfontosabb mélyég objektuma. A Bika csillagképben található csillaghalmaz  típusa szerint egy nyílt halmaz, amelynek 7 fényesebb csillagát megfelelő légköri körülmények között szabad szemmel is meg tudjuk figyelni. 

Már az ókori kultúrák életében is nagyon fontos szerepet játszott a Fiastyúk, bizonyos együttállása a Holddal jelezte a tavasz beköszöntét és a vetés kezdetét. Ezenkívül rengeteg monda és mítosz kapcsolódik hozzá, például az ókori görögök szerint a halmaz csillagai Atlasz és Pléioné lányai voltak, akiket Orion üldözése elől Zeusz galambbá változtatott, hogy megmenekülhessenek. Sajnos a mai modern világban is rengeteg tévhit kapcsolódik az objektumhoz, például sok UFO hívő szerint fénylények és egyéb marhaságok érkeznek rendszeresen onnan a bolygónkra.

A halmaz viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Tagjai összetartó mozgást végeznek, tehát a rendszer összes csillaga egy irányban, a Naprendszertől távolodva halad. Az egész nyílt halmaz mintegy 500 tagot számlál, ám ezeknek csak csekély részét láthatjuk még távcsővel is. Ha az előbb megnevezett műszerrel vizsgáljuk viszont, akkor fényszennyezéstől mentes helyen vizuálisan is megfigyelhetnünk egy kékes felhőt a csillagok körül. Ez a köd intersztelláris anyagot tartalmazó porfelhő, amely annak köszönheti a fényét, hogy a környező csillagok sugárzását visszaveri. CCD-vel készített felvételeken ez a ködösség jobban megfigyelhető.

A képem viszonylag kevés expozícióból, 5 Lum, és 3 RGB szűrűvel készített, 300 másodpernyi expozíciós idővel készült képből áll. A feladathoz a spanyolországi T16-os refraktort használtam, amiről sajnos a felvételeken látható fekete csíkot még mindig nem sikerült eltávolítanom, így ez a munkám is nevezhető inkább tesztnek.

Androméda-galaxis -tesztkép-

Úgy gondoltam, hogy érdemes tovább tesztelni a T16 jelű, széles látómezejű, 150mm-es apokromát távcsövet, így pár napja készítettem vele pár képet az Androméda-galaxisról (Messier31) tesztelés céljából.
Vegyesek az érzelmeim a végeredménnyel kapcsolatban. Az egyetlen 300 másodperces expozícióval készült képen meglehetősen szépen rajzolódnak ki a galaxis részletei, központi magja nagyon szépen ragyog. A körülötte keringő M32 jelű elliptikus galaxist is könnyen fel lehet ismerni, az M110 objektummal egyetemben. Ezt a két galaxist a lenti ábrán külön be is jelöltem.
Ami viszont nem tetszett a képben, hogy ha belenagyítunk, akkor megfigyelhető egy fekete, illetve fehér csík az elvileg már kalibrált képeken. Ezeket sajnos sehogy sem tudtam eltüntetni, így rajta maradtak a végterméken.
Mindent összevetve ismét jól teljesített a teleszkóp, ám az előbb tárgyalt hibára valahogy még orvosságot kell találnom.
A kép adatai:
2012.09.15. 23:32 UT
1*300 sec luminance

 

Planetáris köd a Kis-Rókában

Most, hogy elkészült a két képem a gömbhalmazokról, úgy érzem ideje más típusú objektumok felé is kacsintgatni. Már régóta érdekeltek a planetáris ködök, mert a kialakulások szorosan összefügg a csillagok végstádiumaival, ami egy önmagában is rendkívül izgalmas téma, így első bonyolultabb asztrofotóm témája is egy ilyen gázköd.
Gyorsan tájékozódtam a közeli könyvtárban, illetve az interneten, hogy milyen híresebb planetáris ködök vannak, és a Messier 27 jelű objektum megragadta a figyelmemet. Mielőtt elkezdeném boncolgatni a tulajdonságait, pár szó a planetáris ködökről:
Nevükkel ellentétben nem bolygók, ez a név azért ragadt rajtuk, mert az első felfedezők a távcsöveikben bolygószerű objektumoknak hitték őket. Később kiderült, hogy nem a mi Naprendszerünkben találhatóak, hanem sokkal messzebb. Úgy alakulnak ki, hogy egy 1.43 naptömegnél kisebb tömegű csillag az "élete" végén elfogyasztja a hidrogén, majd hélium fúziójából álló "üzemanyagát" (a teljes és részletes folyamatról egy későbbi bejegyzésben szeretnék beszámolni, kicsit tudományosabb leírással, mert ez így túl értelmetlenül hangzik) és vörös óriássá felfúvódása után mintegy ledobja külső rétegeit. A visszamaradt mag eleinte rendkívül forró, így ultraibolya sugárzásával ionizálni tudja az őt körülvevő ködöt, amely ettől világítani kezd. A lelökődött gáz tágul, majd miután ebből kifolyólag lecsökken a sűrűsége, lehűl és a visszamaradt mag sem tud energiát termelni, fehér törpe lesz a régi csillagból.
A Messier 27 (más néven Súlyzó köd) az első planetáris köd, amelyet felfedeztek. Megközelítőleg 3000-4000 éves, a közepén pedig még mindig megfigyelhető a 13,5 magnitúdós fehér törpe, amelynek az anyaga létrehozta az objektumot.
8' x 5,7' kiterjedésével kisebb célpontnak számított, mint a gömbhalmazok, így egy másik távcsövet használtam, az Itelescope T11 nevű 0.5 méteres asztrográfot. Ez a teleszkóp Új-Mexikóban található, így kora reggel kellett felkelnem a kép elkészítéséhez. Amúgy remekül vizsgázott az eszköz, tűéles képeket készít.
És akkor a kép:
2012.09.11 23:22 UT-8
6*300sec luminance
3*300sec RGB
A képet Maxim DL5-el és Gimp-pel dolgoztam fel.

Újabb kép, a Messier 13

Nem váratott magára sokat az új képem, amely ezúttal egy újabb gömbhalmazról készült, az M13-ról. Az ok, amiért maradtam ennél a fajta csillagászati objektumoknál az, hogy viszonylag egyszerű elkészíteni őket, kevés expozíciós időt igényelnek, és nagyon szépek a maguk nemében.
Amint több gyakorlatom lesz ilyen képek készítésében, akkor jöhetnek majd a galaxisok és társaik. Na de nézzük miről is beszélünk most.
A Messier 13 az égbolt egyik legismertebb gömbhalmaza, a Herkules csillagképben található. Aki esetleg nem tudná, hogy mik is azok a gömbhalmazok, azoknak erősen ajánlom ez előző bejegyzésem.
Na, de vissza az M13-hoz. A célpontom mintegy 6,8 kiloparsecre található tőlünk, 145 fényév az átmérője. Becslések alapján több mint 300 000 csillagot tartalmaz, ebből is látszik, hogy nagyobb és sűrűbb mint az előző áldozatom, az M15. A közepén a csillagsűrűség rendkívül nagy, eléri a köbfényévenkénti 1-2 csillagot. Olyan fényes az egész objektum, hogy jó idő esetén, várostól távoli helyen szabad szemmel is látható. Persze teljes pompájában csak távcsövön keresztül, vagy fotón láthatjuk.
A kép elkészítésénél a választásom az Itelescope T7 nevezetű 0,43 méteres asztrográf távcsövére esett, melynek a T16-al szemben sokkal kisebb a látómezeje, így mintegy közelebbinek látszik a gömbhalmaz, betölti a teljes képet. Végre az időjárás sem hagyott cserben, így gond nélkül elkészíthettem a képeket.
A kép adatai:
5*60sec luminance, 4*60sec RGB
A felvételek 2012.08.20-án 00:12-kor készültek. (UT)

Bónusz érdekesség: Az M13 volt az első objektum, ahova 1974-ben rádióüzenetet küldtek, idegen életformákkal való kapcsolatteremtés céljából. (Az előző bejegyzésemben már írtam, miért nem volt ez jó ötlet.)

A Messier 15 gömbhalmaz

Végre elkészült az első asztrofotóm az  M15 jelű gömbhalmazról, és mivel a kép bemutatása mellett illik egy  leírást is közzétenni róla, így először álljon itt egy kis tájékoztató a szóban forgó objektumról.

A Messier 15, másik nevén NGC 7078 gömbhalmaz a Pegazus csillagképben helyezkedik el, megfigyelés nem igényel nagyobb műszereket, ideális esetben szabad szemmel is meg lehet találni. Gömbhalmaz, tehát olyan csillagászati objektum, amelyben több ezer, vagy még több csillag helyezkedik el, jellemzően gömb alakban.
A nyílt halmazokkal ellentétben a gömbhalmazokban több csillag található, és ezek sokkal közelebb helyezkednek el egymáshoz, olyannyira, hogy egyes objektumoknál még a legnagyobb távcsövekkel sem lehet szétbontani különálló csillagokra a halmazt. Az objektum belseje felé közeledve megnő a csillagsűrűség.
Alapvetően kétféle típust lehet megkülönböztetni, az első a fémben gazdag csillagokból álló gömbhalmazok, amelyek a galaxisunk magjában találhatók, a másodikok a fémben szegények, amik a Tejút úgynevezett halójában helyezkednek el.
Érdekesség, hogy a tudósok nem tartják valószínűnek, hogy a földihez hasonló élet kialakulhatott gömbhalmazokban, mert a csillagok közötti gravitációs vonzás túl erős ahhoz a gömbhalmazokban, hogy stabil bolygópályák alakuljanak ki.

Most, hogy fogalmat alkothattunk arról a csoportról, amibe a fotóm témája is tartozik, nézzük meg mit tudunk a az M15-ről.
Az egyik legidősebb objektum amely a galaxisunkban található, korát mintegy 12 milliárd évre becsülik. Átmérője 175 fényév, becsült távolsága tőlünk 10 kiloparsec. Mintegy 100 000 csillag alkotja, amelyek közül több mint száz változócsillag és 8 pulzár. A Pease 1 nevű objektum is megtalálható benne, amely az első planetáris köd volt, amit felfedeztek egy gömbhalmazban.

A kép elkészítése eleinte komoly problémákba ütközött. Már régóta teszteltem az Itelescope nevű cég szolgáltatásait, így most is úgy gondoltam, hogy a társaság teleszkópjait fogom használni. Röviden aki nem ismerné az Itelescope-ot:
Ez egy olyan cég, amely Új-Mexikóban és Spanyolországban, asztronómiai táborokban működtet teleszkópokat, amelyeket bárki csekély pénzmennyiség kifizetése utána igénybe vehet. Részletesebben is tervezek bemutatást készíteni az ilyen cégekről, de ez egy későbbi bejegyzés témája lesz.
Eleinte a bőség zavarával küzdöttem, nem tudtam eldönteni, hogy melyik teleszkópot válasszam. Itt kezdődtek a problémák. Sajnos az időjárás Spanyolországban nem kedvezett az ügyemnek, és a kedvenc 4,3 méteres asztrográf műszeremet javították, így majdnem két hetet kellett várnom, mire hozzá tudtam volna kezdeni a kép elkészítéséhez.
Választásom a távcsövek közül végül a T16 nevű műszerre esett (amely a spanyolországi Nerpio asztronómiai táborban található), egy 0,15 méteres apokromátra, ami 10.7 megapixeles ccd érzékelővel van felszerelve. Rendkívül nagy a látómezeje (75.4 x 113.1 arc-mins), amely utólag belegondolva nem annyira jó egy ilyen kis objektumnál, de cserébe a pengeéles kép kárpótolt.
A kép adatai: 5*60 s luminance, 3*60 s RGB, Maxim DL5-el és Gimp-el feldolgozva. A készítés időpontja 2012.08.20 22:22 UT.

A kép nagyméretű letöltése: http://kepfeltoltes.hu/120909/messier15ProszAurel20120820jpg_www.kepfeltoltes.hu_.jpg