Első képem az SSO távcsövével

Pár hónapja az Itelescope hivatalosan is megnyitotta a Föld déli féltekén bérbe vehető távcsöveinek otthonául szolgáló Siding Spring Observatory-t. A hely maga Ausztráliában, annak is a délkeleti részén fekszik, kitűnő égboltot nyújtva a fotózásra vágyóknak.
A bérelhető teleszkópok között találhatunk 90mm-es nagylátószögű apokromáttól kezdve, félméteres óriásig mindent. Az összes távcső fel van szerelve a szokásos szűrőkkel és a csúcsminőségű CCD kamerákkal, ám az árak továbbra is megszokottan barátságosak.

Élve a lehetőséggel, én is úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam a déli égbolton is. Sajnos ezen a téren az égboltismeretem erősen hiányos, így elsőnek a cég által ajánlott objektumokkal tettem próbát.
Választásom az NGC 3201 gömbhalmazra esett, amely a Vitorla csillagkép egyik könnyen megfigyelhető mély ég objektuma. Már első ránézésre látszik, hogy mi a különlegessége ennek a halmaznak: viszonylag ritka a csillagok koncentrációja, nem úgy, mint a megszokott gömbhalmazoknál. Tőlünk 16 ezer fényévre található, korát 10,24 milliárd évesre becsülik.

A képet az T9 kódnevű teleszkóppal készítettem, ennek adatai: 29,4 X 44,1 FOV, 10,7 Mpixel CCD, 317mm.
A kép egyetlen fekete-fehér 180 másodperces expozícióval készült.

M45 távcsővégen

Soron következő célpontom egy régi kedvencem, a Messier 45 (Plejádok, Fiastyúk), amely talán a történelem egyik legfontosabb mélyég objektuma. A Bika csillagképben található csillaghalmaz  típusa szerint egy nyílt halmaz, amelynek 7 fényesebb csillagát megfelelő légköri körülmények között szabad szemmel is meg tudjuk figyelni. 

Már az ókori kultúrák életében is nagyon fontos szerepet játszott a Fiastyúk, bizonyos együttállása a Holddal jelezte a tavasz beköszöntét és a vetés kezdetét. Ezenkívül rengeteg monda és mítosz kapcsolódik hozzá, például az ókori görögök szerint a halmaz csillagai Atlasz és Pléioné lányai voltak, akiket Orion üldözése elől Zeusz galambbá változtatott, hogy megmenekülhessenek. Sajnos a mai modern világban is rengeteg tévhit kapcsolódik az objektumhoz, például sok UFO hívő szerint fénylények és egyéb marhaságok érkeznek rendszeresen onnan a bolygónkra.

A halmaz viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Tagjai összetartó mozgást végeznek, tehát a rendszer összes csillaga egy irányban, a Naprendszertől távolodva halad. Az egész nyílt halmaz mintegy 500 tagot számlál, ám ezeknek csak csekély részét láthatjuk még távcsővel is. Ha az előbb megnevezett műszerrel vizsgáljuk viszont, akkor fényszennyezéstől mentes helyen vizuálisan is megfigyelhetnünk egy kékes felhőt a csillagok körül. Ez a köd intersztelláris anyagot tartalmazó porfelhő, amely annak köszönheti a fényét, hogy a környező csillagok sugárzását visszaveri. CCD-vel készített felvételeken ez a ködösség jobban megfigyelhető.

A képem viszonylag kevés expozícióból, 5 Lum, és 3 RGB szűrűvel készített, 300 másodpernyi expozíciós idővel készült képből áll. A feladathoz a spanyolországi T16-os refraktort használtam, amiről sajnos a felvételeken látható fekete csíkot még mindig nem sikerült eltávolítanom, így ez a munkám is nevezhető inkább tesztnek.